Nagymamák boroznak 1

Nagymamák boroznak 1  

 – Ilonka, ez a bor olyan száraz, 
  hogy majdnem megfulladtam tőle! 

– Akkor igyál hozzá vizet, 
  Margitka! 

– Vizet?! 
  A bor megsértődne! 

Na, Margitkám, te emlékszel még

– Na, Margitkám, 

te emlékszel még, 
mikor utoljára táncoltunk a diszkóban? 

 

 

 

  

– Persze, drágám… 
csak azt nem tudom, 
hogy az ’80-ban volt, 
vagy múlt héten a gyógyszertárban, 
mikor beindult a riasztó!
 
 

 

 

– Hát legalább valaki tapsolt! 

– Az a biztonsági őr volt, 
Ilikém… 
és nem tapsolt, 
hanem hívta a rendőrséget.

Képernyőn innen, kanapén túl

 Képernyőn innen, kanapén túl

 

Hölgy: 
„Na, mutasd, mi a mai kínálat. Remélem, nem megint a főzős műsor, 
amitől éhes leszek, miközben diétázom.”

Televízió: 
„A diétád tegnap este véget ért, amikor a sajtos pogácsát ‘
csak megkóstoltad’... hatszor.”

Hölgy: 
„Az ízeket elemeztem! Tudományos alapon. 
És különben is, a filmekben senki sem diétázik.”

Televízió: 
„Mert ott mindenki tökéletes. Te viszont azt mondtad: 
‘Tökéletes vagyok, mindenem megvan… még a súlyfeleslegem is.’”

Hölgy: 
„És a humorérzékem is. 
Te meg csak ismétled magad – már háromszor láttam ezt 
a romantikus jelenetet.”

Televízió: 
„Legalább a színészek nem vitatkoznak velem. 
Te viszont még a reklámokkal is beszélgetsz.”

 

Hölgy: „Mert néha csak ők hallgatnak meg igazán. Te pedig csak akkor figyelsz, 
ha megnyomom a ‘hangosítás’ gombot.” 

Konyhai vallomások

 Konyhai vallomások

 Hölgy: 
„Na nézzük, mit rejtegetsz, te hideg kis titokdoboz…”


Hűtő: 
„Csak egy kis joghurt, némi maradék pörkölt… és a tegnapi süti, 
amire azt mondtad, hogy 'csak megkóstolod'.”

Hölgy: 
„Megkóstoltam. Többször. Tudományos alapon!”

Hűtő: 
„A tudomány nevében elfogyott az egész tepsi.”

Hölgy : 
„Ne ítélkezz, te csak egy doboz vagy. 
Én vagyok az, aki életet lehel beléd... meg kalóriát!”

Hűtő: 
„És én vagyok az, aki hűvösen figyel, 
mikor éjjel lopakodsz vissza egy kis 'kóstolóra'.”

 

 

 

 

Hölgy: 

„Tökéletes vagyok, mindenem megvan... 
még az éjféli bűntudatom is!”

Almaszedés 4

„Erzsikém, ne ficánkoljá má annyit, még a végin lepottyansz, 
oszt én megyek a mentővel, te meg az almával!” – morrant Mariska, 
miközbe úgy tartotta a komát, mint a disznótoros kosarat. 

Erzsike meg csak nevetett: 
„Nyugi má, Mariskám, ha a derekad bírja a sparheltet, engem is kibír! 
Az alma meg nem vár, szedem, mint a nyugdíjat hó elején!” 

A kapun túl meg a szomszéd csak annyit mondott: 
„Ezek a vénasszonyok? 
Hát ezek még a templom harangját is leszednék, 
ha almának néznék!”

 

Almaszedés 3

 „No hát Erzsikém, gyüttél-e almáér, vagy csak a hátam akarod kinyírni?” 
– mordult Mariska, miközbe úgy tartotta a komát, mint a zsák krumplit.
 
Erzsike meg csak vigyorgott fülitől fülig: 
„Ne nyafogjá má, Mariskám, ha lepottyanok, legalább 
almával a kezembe leszek hősies áldozat!” 

A faluban meg csak annyit mondtak: 
„Ezek ketten? 
Hát ezek még a templomtoronyból is 
leszednék a cseresznyét, ha ott nőne!”

 

 

Almaszedés 2

„A fal túl magas, az alma túl messze, de a hátam még bírja... egy darabig!” 
– mondta Mariska néni, 
miközben Erzsike néni akrobatikus ügyességgel nyúlt a piros almákért. 
A favázas házban senki sem sejtette, hogy a falu két legidősebb nindzsája 
épp betörési gyakorlatot tart. 
Mert ha van alma,nincs akadály. 
Ha nincs alma... hát akkor jön a létra. 
Vagy Erzsike