„Erzsikém, ne ficánkoljá má annyit, még a végin lepottyansz,
oszt én megyek a mentővel, te meg az almával!” – morrant Mariska,
miközbe úgy tartotta a komát, mint a disznótoros kosarat.
Erzsike meg csak nevetett:
„Nyugi má, Mariskám, ha a derekad bírja a sparheltet, engem is kibír!
Az alma meg nem vár, szedem, mint a nyugdíjat hó elején!”
A kapun túl meg a szomszéd csak annyit mondott:
„Ezek a vénasszonyok?
Hát ezek még a templom harangját is leszednék,
ha almának néznék!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése