Nagymamák boroznak 1

Nagymamák boroznak 1  

 – Ilonka, ez a bor olyan száraz, 
  hogy majdnem megfulladtam tőle! 

– Akkor igyál hozzá vizet, 
  Margitka! 

– Vizet?! 
  A bor megsértődne! 

Na, Margitkám, te emlékszel még

– Na, Margitkám, 

te emlékszel még, 
mikor utoljára táncoltunk a diszkóban? 

 

 

 

  

– Persze, drágám… 
csak azt nem tudom, 
hogy az ’80-ban volt, 
vagy múlt héten a gyógyszertárban, 
mikor beindult a riasztó!
 
 

 

 

– Hát legalább valaki tapsolt! 

– Az a biztonsági őr volt, 
Ilikém… 
és nem tapsolt, 
hanem hívta a rendőrséget.

Képernyőn innen, kanapén túl

 Képernyőn innen, kanapén túl

 

Hölgy: 
„Na, mutasd, mi a mai kínálat. Remélem, nem megint a főzős műsor, 
amitől éhes leszek, miközben diétázom.”

Televízió: 
„A diétád tegnap este véget ért, amikor a sajtos pogácsát ‘
csak megkóstoltad’... hatszor.”

Hölgy: 
„Az ízeket elemeztem! Tudományos alapon. 
És különben is, a filmekben senki sem diétázik.”

Televízió: 
„Mert ott mindenki tökéletes. Te viszont azt mondtad: 
‘Tökéletes vagyok, mindenem megvan… még a súlyfeleslegem is.’”

Hölgy: 
„És a humorérzékem is. 
Te meg csak ismétled magad – már háromszor láttam ezt 
a romantikus jelenetet.”

Televízió: 
„Legalább a színészek nem vitatkoznak velem. 
Te viszont még a reklámokkal is beszélgetsz.”

 

Hölgy: „Mert néha csak ők hallgatnak meg igazán. Te pedig csak akkor figyelsz, 
ha megnyomom a ‘hangosítás’ gombot.” 

Konyhai vallomások

 Konyhai vallomások

 Hölgy: 
„Na nézzük, mit rejtegetsz, te hideg kis titokdoboz…”


Hűtő: 
„Csak egy kis joghurt, némi maradék pörkölt… és a tegnapi süti, 
amire azt mondtad, hogy 'csak megkóstolod'.”

Hölgy: 
„Megkóstoltam. Többször. Tudományos alapon!”

Hűtő: 
„A tudomány nevében elfogyott az egész tepsi.”

Hölgy : 
„Ne ítélkezz, te csak egy doboz vagy. 
Én vagyok az, aki életet lehel beléd... meg kalóriát!”

Hűtő: 
„És én vagyok az, aki hűvösen figyel, 
mikor éjjel lopakodsz vissza egy kis 'kóstolóra'.”

 

 

 

 

Hölgy: 

„Tökéletes vagyok, mindenem megvan... 
még az éjféli bűntudatom is!”

Almaszedés 4

„Erzsikém, ne ficánkoljá má annyit, még a végin lepottyansz, 
oszt én megyek a mentővel, te meg az almával!” – morrant Mariska, 
miközbe úgy tartotta a komát, mint a disznótoros kosarat. 

Erzsike meg csak nevetett: 
„Nyugi má, Mariskám, ha a derekad bírja a sparheltet, engem is kibír! 
Az alma meg nem vár, szedem, mint a nyugdíjat hó elején!” 

A kapun túl meg a szomszéd csak annyit mondott: 
„Ezek a vénasszonyok? 
Hát ezek még a templom harangját is leszednék, 
ha almának néznék!”

 

Almaszedés 3

 „No hát Erzsikém, gyüttél-e almáér, vagy csak a hátam akarod kinyírni?” 
– mordult Mariska, miközbe úgy tartotta a komát, mint a zsák krumplit.
 
Erzsike meg csak vigyorgott fülitől fülig: 
„Ne nyafogjá má, Mariskám, ha lepottyanok, legalább 
almával a kezembe leszek hősies áldozat!” 

A faluban meg csak annyit mondtak: 
„Ezek ketten? 
Hát ezek még a templomtoronyból is 
leszednék a cseresznyét, ha ott nőne!”

 

 

Almaszedés 2

„A fal túl magas, az alma túl messze, de a hátam még bírja... egy darabig!” 
– mondta Mariska néni, 
miközben Erzsike néni akrobatikus ügyességgel nyúlt a piros almákért. 
A favázas házban senki sem sejtette, hogy a falu két legidősebb nindzsája 
épp betörési gyakorlatot tart. 
Mert ha van alma,nincs akadály. 
Ha nincs alma... hát akkor jön a létra. 
Vagy Erzsike

 

 

 

Almaszedés 1

Erzsike: 'Tartsd stabilan a gerinced, Mariska, ez egy almamisszió!' 

Mariska: 'Ha leesel, legalább almával a kézben leszel hős.'

 

Szüret, szívvel-lélekkel

 Szüret, szívvel-lélekkel

Mariska: Erzsikém, ne egyél annyit, még meg se mértük a termést! 

               Ez nem uzsonna, ez munka!

Erzsike: Munka? Hát én szüretelem a hangulatot, Mariskám. 
         Egy fürt ide, egy mosoly oda – 
         így lesz belőle bor, meg legenda!

Mariska: Ha így haladsz, a végin csak a leveleket szedjük le, 
         oszt abból nem lesz se bor, se pálinka, csak saláta!

Béla: Halljátok, nénikéim, ha így folytatjátok, 
      jövőre már a szőlő is elbújik előletek! 
      A múltkor is csak a madarak maradtak józanok!

Erzsike: Bélám, ne irigykedj, inkább hozd át a demizsont, 
         oszt csinálunk egy kóstolót – 
         tudományos alapon!

Mariska: Tudományos? Inkább néprajzi! 
         Mert amit mi itt csinálunk, az már hagyomány, 
         nem csak szüret!

 

 

 

 

 

Erzsike: Na, Mariskám, ha így megy tovább, 

         jövőre már szüreti fesztivált is csinálunk. 
         Lesz tánc, bor, meg Béla bácsi, 
         mint díszvendég – ha hoz pogácsát! 

Szívből jövő beszélgetés

 Szívből jövő beszélgetés

 

Hölgy: 

„Na, kezdjük, te porfaló bajnok. Ma is úgy szívsz, 
mint én a romantikus filmeken.”

Porszívó: 
„Legalább én nem könnyezem közben. 
Bár néha a szőnyeg alatt sírnék, amit rám bíztál.”

Hölgy: 
„Ne panaszkodj, tegnap csak egy kis chips esett le… 
meg egy morzsányi pogácsa… meg egy fél kifli.”

Porszívó: 
„És egy teljes sajttál, amit ‘véletlenül’ leborítottál, 
miközben ‘csak egy falatot’ kerestél.”

 

 

Hölgy: 

„Tökéletes vagyok, mindenem megvan… még a morzsáim is. 
Te meg örülhetnél, hogy van munkád!”

Porszívó: 
„Én dolgozom. Te meg közben táncolsz a csővel, mint egy latin klipben.”

Hölgy: 
„Legalább valaki értékeli a mozgásomat. 
A mérleg csak ítélkezik.” 

Forró igazságok

 Forró igazságok

 

Hölgy: 
„Na, te forró csábító, ma ne égesd meg a lelkem… csak a kalóriákat!”

Sütő: 
„A kalóriák jól érzik magukat itt. Különösen a vajban és a cukorban.”

Hölgy: 
„Ez csak egy kis öröm az életben. Egy szelet boldogság. 
Vagy kettő. Maximum három.”

Sütő: 
„A tepsiben hat van. 

És te már a sarkát is megkóstoltad.”

Hölgy: 
„Tökéletes vagyok, mindenem megvan… még a süteményfüggőségem is.”

Sütő: 
„És a tepsi is megvan. Már csak egy kifogás kell, 
hogy ne kelljen megosztani.”

Hölgy: 
„Vendég nem jön. A süti viszont nem vár. Ez sorsszerű!” 

 

 

 

 

 

Őszinte percek a fürdőszobában

 Őszinte percek a fürdőszobában

Hölgy: 
„Na, mutasd, mennyire vagy ma kegyes. Tegnap csak egy szelet torta volt… 
meg egy kis pörkölt… meg egy kis kenyér…”

Mérleg: 
„És egy kis hazugság. 
A ‘szelet’ torta akkora volt, mint egy kisebb kontinens.”

Hölgy: 
„Ne túlozz! Csak megkóstoltam… többször. 
Tudományos alapon.”

Mérleg: 
„A tudomány nevében 2 kilóval több vagy, mint tegnap.”

Hölgy: 
„Tökéletes vagyok, mindenem megvan… még a súlyfeleslegem is. 
És ha nem tetszik, lecseréllek egy analógra!”

Mérleg: 
„Az legalább nem beszél vissza. 
De én legalább őszinte vagyok – mint egy jó barát, aki nem hagyja,
 hogy elhidd, hogy a pörkölt kalóriaszegény.” 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mosás közben megvilágosodtam

 Mosás közben megvilágosodtam

Hölgy: 

Na, drágám, ma is elnyelsz egy fél gardróbot? 

Te vagy a háztartás fekete lyuka!

Mosógép: 

És te vagy az egyetlen, aki képes három napra való ruhát '
egy gyors mosásra' bedobni.

Hölgy: 

Gyors? Ez a program lassabb, 
mint én reggel kávé előtt!

Mosógép: 

Legalább én nem felejtem el, miért jöttem ide. 
Te tegnap a mosószert kerested a hűtőben

Hölgy: 

Az volt a joghurtos doboz! 
És különben is, tökéletes vagyok. Mindenem megvan… 
még a szennyesem is.

Mosógép: 

És a humorod. Bár néha azt is ki kéne öblíteni.

 

Futás közbeni panaszkodós hangosnapló – Epizód 3

Futás közbeni panaszkodós hangosnapló – 
Epizód 3: "A szél CSAK engem utál?"

Képzeld el, hogy ma csak egy laza kört akartál futni. 

Semmi extra. Csak egy kis mozgás, kis szabadság. 
De a természet… másképp döntött. 
A szél: szembe jön. 
Minden irányból. 
Fizikailag lehetetlen, de mégis. 
A fák hajladoznak. 
A levegő úgy csap arcon, mintha a futás bűn lenne. 
És te ott vagy, egyedül, hősiesen, egy szál edzőszerkóban, 
miközben a galambok röhögve suhannak el melletted. 
Miért nincs ellenszél a kanapén?! 
Az arckifejezésed: dühös filozófus. 
A belső monológod: 
„Ez vajon megerősít vagy csak megtör?”

 

 

Futás közbeni panaszkodós hangosnapló – Epizód 2:

Futás közbeni panaszkodós hangosnapló – 
Epizód 2: "Ki találta ki a hegyet?"

Üdv újra, kedves szenvedőtársam. 

Ma is futunk. 
Igen, önként. 
Elindultunk egy kis emelkedőn… legalábbis azt hittük. 
Most már tudjuk: ez nem emelkedő, ez egy MÁSIK DIMENZIÓ. 
Lélegezz, ha tudsz. A levegő ritka itt fent. 
Mint a józan ész ebben a sportban. 
Az út kanyarodik. A lábad tiltakozik. 
A szomszéd néni gyorsabban sétál, mint te futsz. 
De NE ADD FEL. 
Csak gondolj arra, milyen büszke leszel... amikor végre leülsz.
„Ez fáj? Ez sport! Ez futás!”

 

 

 

Futás közbeni panaszkodós hangosnapló – Epizód 1

 Futás közbeni panaszkodós hangosnapló – 
Epizód 1: "Ez biztos sport?"

Hahó, itt a Hangod, aki veled együtt szenved. 

Ma is futunk. 
Már megint. 
A cipőd nyom? 
A szél pont szembefúj? 
A lejtő miért nem oda megy, ahová kéne?
Nyugi, én is utálom ezt az első 10 percet. 
De aztán jön... hát, a tűrhető rész. 
Lélegezz. 
Ne nézd az órát. 
Ne számold a métereket. 
Számold inkább, hány indokod volt ma nem elindulni. 
És nézd meg, mégis itt vagy. Te őrült hős. 
Menj tovább.
Csak még 5 perc, aztán megint panaszkodunk. Megígérem.

 

„Eszti néni az Igazságról”

 „Eszti néni az Igazságról”

 Egy korty humor. Egy csipet igazság. Egy életnyi tapasztalat.

„Nem vagyok bölcs. Csak már láttam egy-két igazságot elbotlani a saját lábában.” 

 

„Ezt a kis írást annak ajánlom,
    aki tud nevetni az igazságon —
    és néha magán is.”

 

 1. „Az igazság néha lassan jön...”

    De mikor végre megérkezik, Eszti néni már kávéval és kendőben várja az ajtóban.

2. „Az igazság olyan, mint a muskátli: akkor is nő, ha senki sem öntözi.”

    De azért egy kis fröccs nem árt neki sem.

3. „Nem kell mindig igazad legyen. Elég, ha Eszti néni tudja, hogy neked van.”

    A többiek majd később jönnek rá. Vagy soha. De az már az ő bajuk.

4. „Aki mindig az igazságot mondja, az vagy bolond… vagy már túl öreg ahhoz, hogy másképp csinálja.”

 

5. „Az igazság néha elbújik… főleg, ha valaki hangosabban beszél nála.”

    De ne aggódj, az idő végül mindig halkítja a zajt.

6. „Az igazság nem fáj. Az csak akkor fáj, amikor végre észrevesszük.”

    Addig csak kényelmes volt hazudni magunknak.

7. „Az igazság nem mindig üt ajtóstul a házba. Néha csak bekopog egy csendes reggelen.”

    Kávéval kell fogadni, különben visszamegy.

8. „A gyerekek mindig megmondják az igazat… kivéve, ha megették a sütit.”

    Ez alól Eszti néni sem kivétel, csak ő már nem kér bocsánatot utána.

9. „Az igazság egyedül jön. A hazugság mindig társasággal.”

    Főleg, ha pletykának hívják azt a társaságot.

Eszti néni újabb 5 igazságperce, az élettapasztalat, fröccs és kávé hármasának szentháromságában:

10. „Az igazság néha túl egyszerű ahhoz, hogy elhiggyük.”

    Pedig a bonyolultság nem mindig az okosság jele. Néha csak túl sok pörgés a semmin.

11. „Az igazság nem veszik el, csak néha szabadságra megy.”

    Olyankor figyeld a csendet. Ott szokott suttogni.

12. „Ha két ember mást mond, az egyik biztos nem mond igazat. De néha egyikük se tudja, melyikük az.”

    És ekkor jön be a képbe a sütemény és a béke.

13. „Az igazság olyan, mint a derékmelegítő: nem mindig szép, de időben jól jön.”

    Főleg, ha a hideg jön a hátad mögül.

14. „Néha az igazság csak annyi: ‘igen, én voltam’.”

    Az ember nem attól nő fel, hogy igaza van – hanem attól, hogy vállalja, ha nincs.

15. „Az igazság néha késik. De sosem felejt el megérkezni.”

    Kicsit olyan, mint a postás hétfőn: lassú, de biztos.

16. „Az igazság sokszor ott van az arcodban – csak a tükörbe kell nézni hozzá.”

    Kivéve reggelente. Akkor jobb, ha előbb kávézol.

 

17. „Az igazság nem attól igaz, hogy hangos. Hanem attól, hogy belül nem hagy nyugodni.”

    Mint egy zokni, ami kifordítva maradt a cipőben.

18. „Sokan keresik az igazságot. Kevesen néznek körül, ha már megtalálták.”

    Pedig lehet, hogy közben ott üldögél a macska mellett a kályhánál.

19. „Az igazság nem verseny. Nem nyer, aki előbb kiabálja.”

    De az, aki először hallgat el – gyakran már tudja.

20. „A saját igazságodat ne írd másra – főleg, ha az épp mosolyog.”

    Mert az lehet, hogy a békét hordja, nem a vitát.

 

Záróvers  

„Az igazság kendője”

    Az igazság kendője

    Van, hogy fátyol fedi,
    van, hogy pofonként jön,
    de ha az ember nyitott,
    akkor mindig hazaköszön.

    Nem kell kiabálni érte,
    nem kell bizonygatni sem –
    csak élni úgy,
    hogy amikor megérkezik,
    érdemes legyen ott lenned.